Párizs, a vízesésnél egy idősebb nő nézi a csobogó vizet, majd elővesz egy pénz érmét, megcsókolja és bedobja a vizesés elötti kis tóba. Könnyeivel küzködik, leül az ott kialakitott kávára. Nem veszi le szemét a vízről. A pénzérme leűlt a kis tó aljára ahol már sok hasonló pénzérme feküdt. Kimorzsólt egy könnycseppet a szeme sarkából. Újra a táskájába nyúlt és egy kék szegfűt vett ki. Nézte, elmosolyodott, megcsókolta és 6 éves leány gyermeke jelent meg emlékezetében. Kék szegfűt akart. Végigsimitotta a homlokát, újra visszaállt a szomorúság fura vonása. Bedobta a vízbe a virágot. Húsz év, minden egyes évéből eljön ide és pár órát eltőlt itt, elüldögélve emlékezik. Húsz kemény esztendő, ekkor rabolták el a kislányát, Janetet, sosem került elő, de a remény akkor hal el ha a reménykedő meghal. Újra megjelenik a homlokán az emlékezés redői, bal kezét combjára helyezi, jobb keze a táskát szorongatja. Bal keze ökölbe szorúl, eszébe jut hogyan rabolták el a Louvre-Rivoli metró megállóban a kislányát, kezéből tépték ki. Homlokán símúlnak a redők, emlékeiben most leányával van itt a vizesésénél, a kívánság vizénél. Sokat jártak ide, játszottak és pihentek ebben a szép parkban. Itt mesélt történeteket hogyan találtak egymásra elveszettnek hitt emberek sokasága. Ekkor mondta neki ha kivánni akar valamit, jöjjön el ehhez a vízhez és dobjon be kivánság pénzt, fizesse így le az ördögöt, hogy tünjön el addig amig az angyalok segitenek a keresésben. Azon a tragikus napon is innen mentek a metró megállóba, kis kezében egy kis papir lapot tartott s ezen egy rajz volt amit ketten rajzoltak. Ez volt az útolsó emlék. Hirtelen egy gyermek kiabálása riasztotta fel az emlékek nehéz terhe alól, anyjához beszélt a csőppség aki pár méterre lemaradt, 5-6 éves lehetett, eleven kislány. A vizesés széléhez ért, csöpp kezében pénz érme csillant meg, hátranézett és hangosan mondta.--Látni akarom a nagymamámat.-- Majd repült a pénz érme a vízbe. Az anyuka kezében is villant a pénz érme és ö is dobta, de lelkében kiálltás volt !! anya !! majd leültek ők is a vizesés peremére, pár méterre az idősebb nötől. Az idősebb nő elmosolyodott majd újra a vizet kémlelte, a fiatal anyuka is. Az idösebb nő észrevette, a két eldobott pénz érme az ő érméje mellé esett, érintve azt. A kislány tovább csacsogott, anyja nem is vette észre, szomorú volt. Az idösebb nő tekintete lassan siklott a kislány felé akinek a kezében egy papir lap volt, és hadonászott kis kezével. Az idösebb nő szeme rátévedt a kis lapra s lassan megemelkedett, megszédült. A fiatal anyuka is lassan megemelte a fejét és csodálkozva figyelte a megemelkedő asszonyt. A kislányhoz ért, megfogta finoman a kis kezet és kinyögte halkan.-- Honna van ez a rajz.-- A kislány azonnal mondta büszkén, az anyukájától kapta és ezt a rajzot ketten rajzolták. Elfehéredve mondta a kislánynak.-- Megtaláltad a nagymamádat.
Anatole Hongrois
2004.Paris